Pofátlanság

December 9-e van. 57 éves vagyok (betöltöttem), rokkantnyugdíjas sok-sok éve. Munkaképességem 0%. Itthon ülök, kimozdulni csak nagy ritkán tudok, azt is inkább csak kisérővel, itt a közvetlen környéken.

Olvasgatok, rádiót hallgatok, tévét nézek, internetezem. Néha írok valamit, többek között olvasói leveleket.

Ülök a számítógép előtt, elfáradok az ülésben, lefekszem, szunyókálok. Ha feleségem éjszaka dolgozik, megetetem a macskát. Szeretnék egy kutyát, hogy ne legyek egyedül egész nap, de mivel feleségem egészségügyi dolgozó, mikor ügyel, nem lenne megoldott a sétáltatása, erre már képtelen lennék.

Novemberben még levelet kaptam, nem is tudom kitől, talán Orbán Úrtól, hogy visszamenőleg 1/2 százalékkal kiegészítik a nyugdíjamat. Meg is kaptam decemberben visszamenőleg pár ezer forintot az egész évre.

Olvasgatom az ujságokat, természetesen interneten. Szivesebben olvasnám ugyan jófajta zizegő papirokon, de erre már nem telik. Természetesen kiemelten olvastam a megváltozó nyugdíjtörvényeket.
Annyi egyértelművé vált, hogy 1-e óta nem vagyok nyugdíjas. Nem tudom mit jelent ez pontosan, gyanítom rosszat. Ami még kiderült, hogy valami pénz jár nekem ezután is. De hogy kitől, mennyi, mikor? – az már nem.

Nem szeretek hivatalos leveleket kapni, azt hiszem ezzel a többség így van. De hogy egy ilyen változás után nem akadt senkinek sem 100 forintja, hogy világosan és egyszerűen tájékoztasson a rám, és
gondolom sok ezrekre, tízezrekre vonatkozó változásokról, azt felháborítónak tartom.

Talán nem túlzás: POFÁTLANSÁGNAK.

Amikor én még kissrác voltam

Villamos járt a Rákóczi úton, átadták az Erzsébet-hidat, állítólag besúgók ültek a templomokban, hogy feljegyezzék ki jár oda, sok szülő nem merte beiratni a gyerekeit hittanra. 2-3-4 gyerek is volt egy családban és a legtöbbnek csak egy apukája és anyukája volt. A kisgyerekeknek elmagyarázták, hogy sok hazugságot tanítanak az iskolában csak erről nem szabad beszélni. Nem szabadott szidni a “rendszert”, a kommunistákat, a Szovjetuniót és Kádárt. Rákosit már halkan lehetett. Nehéz, egyeseknek lehetetlen volt útlevelet kapni, nem volt Nescafé, banán, gyümölcsjoghurt, vasárnap még kenyér se A Népstadionban rendszeresen teltház volt, a színházakba nem lehetett jegyet kapni mert felvásárolták a szocialista brigádok. Rendszeresen ülésezett az üzemi háromszög, pontosan jártak az utcai órák, éveket kellett várni telefonra, lakás- és gépkocsi-kiutalásra, a társbérlő halálára. Dallamosak voltak a táncdalok. nem volt miniszoknya, a fiatalok nem tegezhették a felnőtteket. az iskolákban nem szabadott a diákoknak dohányozni. Nem volt papírzsebkendő, a Párt megszabta, hogy mi a helyes a művészetben, irodalomban, zenében, stb . . . Az iskolai ünnepségeken mozgalmi dalokat énekeltünk, köztük a Szovjetúnió és Franciaország himnuszát. Leányok és férjezetlen nők csak ritkán szültek gyermeket, házasságkötés előtt csak nagyon ritkán költöztek össze a párok. A legjobb autó a Moszkvics és a Volga volt A magyar válogatott könnyeden bejutott a világbajnokságra, Londonban Albert gólkirály volt. Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Amikor én még kissrác voltam nem ez volt a kedvenc slágerem, mert ez későbbi.

Körút

 

 

Sör, mozi, könyvtár, sör, lottozó, sör, könyvtár, mozi, sör, a lottózó és a könyvtár ritkábban, a sör meg a mozi hetente 2-3-szor. Állandóan moziban ültem, szinte válogatás nélkül habzsoltam a filmeket. Fellini, Wajda, Antonioni, Bergman, Truffaut. Jancsó, Rényi Tamás, Fábry, Makk Károly, Sándor Pál, Szabó István, csak így kapásból. csupa-csupa vénember, ha nem épp hulla. Az Igéret Földje, Menyegző, Minden eladó, A csatorna, Tájkép csata után (ez tananyag is volt), Igy jöttem, A harangok Rómába mentek, Oldás és kötés, Szegénylegények, Fényes szelek, Bacsó Péter, Kovács András, sorolni se tudom. filmek, rendezők kusza sora. Tűzoltó utca 25, Szerelmesfilm, Budapesti álmok, Apa, 149 perc a Befejezetlen mondatból, Pál utcai fiúk, 8 és fél, Satyricon, Pasolini, Máté evangéliuma, Canterbury mesék, Salo, pár nap kéne hogy csak egy részét összeszedjem. Kocsma (sör, vermut, konyak), könyvtár, mozi, kocsma, könyvtár, kocsma, mozi, kocsma. 17-18 éves voltam, este regények, rengeteg vers, buli, rock-beat-koncert ritkábban. gyönyörű-keserves romlásom kezdete. egy “ajándék” érettségi a jónevű budai gimnáziumtól, jólelkű osztályfönököm, béke vele, hathatós közbenjárására.

Saller Orbánnak

Orbán elment a falig.

Az elmúlt napokban olyan helyzetet teremtett, hogy az IMF és az EU delegációja ilyen körülmények között nem ülhetett le tárgyalni tekintélyvesztés nélkül.

A tett szándékos volt, következményei kiszámíthatatlanok.

Orbán, mint az éretlen gyermek, kipróbálta meddig mehet el.

Nos Orbán Úr, most már tudja. Eddig és ne tovább.

+

Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja.

Piszkos ügyek

Most nem tudom rohanjak e a Rendőrségre vagy sem. Végül is családtag ellen nem vagyok köteles tanúskodnom.

Fogadott gyermekünk ugyanis vallomást tett nekem. Nem szeret minket, csak nálunk bujkál a Hatóság elől.

Levert a hír, főleg ami ezután következett.

Zavaros ügyeiből szerzett jövedelmét adóparadicsomokban nyitott bankszámlán kamatoztatja. Feltűnő életvitelt nem folytathat, mert lebukna. El akar tűnni a világ szeme elől, addig nálunk dekkol. Elfogadja a szerény táplálékot. Kényszerűségből tűri el csak a tengeri malacot. Fekhelynek megteszi neki a heverő, sőt a fotel is. Nyáron még a földön is elalszik.

Az ügyben állítólag még politikusok is benne vannak. Le kellett adni a sápot. Valami ingatlanokról beszélt, meg hamis telekkönyvi bejegyzésekről, csődbe vitt cégekről.

Igazán nem tudom mit tegyek. Egy ilyen ügybe belekeveredni. Még bajom eshet nekem is.

Pedig azon kívűl, hogy táplálom, hálóhelyet biztosítok neki, semmi közöm a dolgaihoz. Még pénzt sem fogadtam el tőle semmiért.

Kérem ne mondják el senkinek. Kikívánkozik belőlem. Ilyen ügyekbe keveredett, akit tíz éve befogadtunk, elfogadtuk olyannak amilyen, szerettük, gondoztuk. Ez a nevelés csődje.

Hál’I-tennek kora ellenére épp egészséges, nyugodtan alszik, igaz inkább napközben éjszaka fel alá jár a lakásban, láthatóan gondok gyötrik. Talán épp ezért kívánkozott ki belőle ez a vallomás. Könnyíteni akart a lelkiismeretén.

Azt mondja neve sem az igazi.

Amit én tudok : Tóth Lujza Valéria Mária.

(10 éves kimiskárolt cica)

Jancsika

Jancsika óvónénije kérdezgeti a gyerekeket:

– Mi az apukátok foglalkozása? – Asztalos, vízvezeték szerelő, tűzoltó, orvos – az összes szokásos válasz elhangzik.

Jancsika kivételesen csöndben ücsörög, de őt is megkérdezi az óvó néni:

– Hát a te apád mivel foglalkozik?

– Az apukám egzotikus táncos egy meleg szórakozóhelyen, leveszi az összes ruháját és buzik előtt táncol, és néha, amikor igazán jó a…jánlatot kap, elmegy néhány fickóval a sikátorba és kielégíti őket, még seg@be is kúrj@k.

Az óvónő elkapja Jancsikát és a folyosóra viszi:

– Apukád komolyan ebből tartja el a családot?

– Nem, igazából szakállamtitkár az Orbán-féle Miniszterelnöki Hivatalban, de ezt olyan kínos lett volna elmondanom itt mindenki előtt…

Sarki hentes

Nem tudom van-e még ilyen.

Mi valamikor henteseknél ettünk. Megéheztünk, bementünk a “sarki” henteshez. Virsli, páros debreceni, ez volt a legdrágább, fött tarja, fejhús, ez volt a legolcsóbb, főtt! hurka. Ilyesmiket lehetett kapni. Mustár, torma, friss kenyér.

Mindig megkérdezték: sok mustárral?. Így is, úgy is egy forint volt a mustár.

Rengeteget ettem így hentesnél.

Néha kimozdulok otthonról, mintha a Keletinél még lenne ilyen.

Ma McDonalds van, Burger King, Kentucky Fried Chiken. Meg ilyen előkelő nevű “műintézmények”. A csinos kiszolgálólány rögtön letegez. Azelőtt nem tegeződtünk, csak ismerősökkel.

Talán már virsli sincs. A sarki hentesnél biztosan nincs. Talán nincs is már sarki hentes.