Csurka díszsírhelye

Én nem hiszek az 56-os forradalom “tisztaságában”.

Igazi tiszta forradalmak alig-alig fordultak elő a történelemben.

56 egy félbemaradt forradalom volt, a Vörös Hadsereg eltiporta.

Valóban botrányos, hogy Csurka az 56-os parcellában került eltemetésre, de nem hiszem, hogy ott, mint besúgó egyedül lenne.

Börtönévek, szabadulás utáni beilleszkedési nehézségek vagy egy felcsillantott karrier lehetősége mind-mind alkalmas idő volt a beszervezésre.

Nyilván akadtak még mások, akik megroppantak a Kádári konszolidáció alatt.

Csurka egy huszáros taktikai lépéssel megelőzte a lelepleződést. (Drámaíró volt.) Önmaga fedte fel, valószinüleg csak a történet egy részét.

A tömegreakció az általános megbocsátás volt. Szerintem nem is ez volt a fő bűne.

Fő bűne az antiszemita közbeszéd meghonosítása volt a kiépülő magyar demokráciába.

Tulajdonképpen drámába illő momentum, hogy épp amikor a demokráciát temetjük, akkor ő díszsírhelyet kaphatott.

A történet számomra jelképes erejű.

Reklámok

Tadeusz Grynbaum Úr emlékére

Két első emlékem van.

Az egyik mikor egy mezőre kiterített takarón ülök, mellettem egy pöttyös labda. A labda feltehetőleg piros. Akkoriban a labdák pirosak voltak. A fényképek pedig fekete-fehérek.

Ez az emlék feltehetően hamis. Nem a helyzetre emlékszem, hanem a fényképre. Annyit mutogatták nekem: Látod ez te vagy, hogy ma sem tudom eldönteni emlékszem-e a jelenetre vagy csak a fényképre.

Se a fénykép, se mező nincs meg. A fénykép elkallódott, a piros labda valószínüleg kilyukadt és kidobták. A mező helyén egy orvosi rendelő épült.

A másik emlék valódi, ha homályos is. Mivel nehezen jártam, el tudtak volna kisérni a saját lábamon is az óvodába, de gyorsabb volt ha egy kiskocsin tolnak.

Mikor a Gaál József utcáról befordultunk a Pethényi közbe, az egyik házból majdnem mindig kijött egy farkaskutya. Megszagolt, megnyalogatott. Szerettem azt a kutyát. Ha valamiért nem jött hiányoltam.

Volt egy rövid idő gyerekkoromban, mikor féltem a kutyáktól, de rövid ideig tartott.

Már felnőtt koromban aztán kutyás lettem.

Nagyon kevés élőlénytől tanultam annyit, mint attól a kutyától.

Nyugodj békében Tádé.

Birodalmi márka

Zsigovits kikerekezett a térre. Négy keréken. Az ismert közlekedési eszközt saját két kezével hajtotta. Erőltetett menetben jó fél óráig tartott, amíg a Teleki térről a Zsinagóga elé ért.

Tavasszal és ősszel később indult. De nyáron, ha jó idő volt már 8-kor. Mire odaért, már ott voltak a turisták a gyönyörű 19. századi Dohány utcai Zsinagóga előtt.

Kiválasztott egy központi helyett a buszok megállóhelye és a Templom főbejárata között. Kalapját szerényen az ölébe helyezte.

Bele-bele dobáltak a turisták egy egy pénz darabot, nagy néha papírpénzt. Forintot, dollárt, eurót, de sok másfajta pénzt is a világ minden tájáról. Legjobban a forintnak örült. Annak a felváltásával nem kellett bajlódni.

A kalapból a pénzt időnként a zsebébe tette. Nem kell hogy lássák az újonnan jöttek, hogy mennyit szedett össze addig.

Estére holt fáradtan ért haza. De nem állta meg, hogy még aznap ne vegye számba a napi bevételt. Kívülről fújta az összes árfolyamot. Rubel, ausztrál dollár, mindegyiket. Szorzott, osztott, összeadott. Kockás papíron számolt.

20 %-ot hagyott meg magának a többit az asszonynak adta. Ebből éltek.

Egyik este egy különös pénzdarabot talált. Észre se vette napközben. forgatta, izlelgette az érmét. Először egy sas tünt a szemébe, a másik oldalon egy egyes szám. Kicsit már rosszul látott. Felvette a szemüvegét: Most már világosan látta. Az egyik csavaros eszű turista egy 1 birodalmi márkást ajándékozott neki.

Nem sokat gondolkozott. Külön rakta az érmét, kiszámolta az aznapi bevételt. Egész jó nap volt – mondta az asszonynak.

Megvacsorázott és lefeküdt.

Gyorsan mély álomba merült. Mindig jó alvó volt.

Meghalt O. V.

A Hóhányok és Hasbeszélők Polgári Egyesülete mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett vezetőjük: O. V. hosszú fájdalmas betegség után elhunyt. Nem bírta tovább meggyötört szíve a hazudozást és nagyotmondást. Elméje elborult, néha-néha magához téríthető, egyre ritkábban.

“A lélek kész, de a test erőtlen.”

Halála erkölcsi és politikai természetű, fizikailag tovább él, beszél, gyárat látogat, időnként Brüsszelbe vagy más országokba utazik.

Így temetéséről később gondoskodunk.

Drága halottunk lelki üdvéért a Központi HóHaPó Szentélyben naponta 11-kor imádkozunk.

Híveinket arra kérjük, mindig emlékezzenek rá: Van feltámadás. Bár ez szeretett Vezetőnk O. V. esetében nem valószínű.

Legyen neki könnyű a gumiszoba.