Fogel részegen aludt a fotelben. Ebéd után volt, csendespihenő.
Ilyenkor aludták ki az öregek az ebéd fáradalmait. A számítógép képernyője villogott szemében. Ő tűzekről, robbanásokról álmodott félrészeg-félálmában. A rádióban Mozart szólt. Keze közelében az egér mozdulatlan volt. Egy eldölni készülő vodkás üveg, egy fél pohár sör színesítette a képet. A hamutartóban a csikkhalmok tetején egy magától elaludt cigaretta billegett.
Horkolt. Az ebéd már kimaradt. A vacsora is ki fog.
6 felé, ahogy szokott, bejött a takarítónő. A félig eszméletlen Fogelt oda vonszolta az ágyhoz. Leráncigálta róla a nadrágot, betakarta, feje alá igazította a párnát, a számítógépet és a kislámpát kikapcsolta. Rendet csinált az asztalon.
Holnapig nincs gond Fogellel. Mehet haza.
A buszon izzadt, mosdatlan emberek dülöngéltek. Ülőhely nem volt. Fáradtan nyitott be a lakásba. Elmosogatta az előző napról ottmaradt szennyes edényt.
Lezuhanyozott, lefeküdt. Bekapcsolta a tévét és mély álomba merült.
Kb. így teltek Fogel utolsó hónapjai.