Fogel utolsó hónapjai

Fogel részegen aludt a fotelben. Ebéd után volt, csendespihenő.

Ilyenkor aludták ki az öregek az ebéd fáradalmait. A számítógép képernyője villogott szemében. Ő tűzekről, robbanásokról álmodott félrészeg-félálmában. A rádióban Mozart szólt. Keze közelében az egér mozdulatlan volt. Egy eldölni készülő vodkás üveg, egy fél pohár sör színesítette a képet. A hamutartóban a csikkhalmok tetején egy magától elaludt cigaretta billegett.

Horkolt. Az ebéd már kimaradt. A vacsora is ki fog.

6 felé, ahogy szokott, bejött a takarítónő. A félig eszméletlen Fogelt oda vonszolta az ágyhoz. Leráncigálta róla a nadrágot, betakarta, feje alá igazította a párnát, a számítógépet és a kislámpát kikapcsolta. Rendet csinált az asztalon.

Holnapig nincs gond Fogellel. Mehet haza.

A buszon izzadt, mosdatlan emberek dülöngéltek. Ülőhely nem volt. Fáradtan nyitott be a lakásba. Elmosogatta az előző napról ottmaradt szennyes edényt.

Lezuhanyozott, lefeküdt. Bekapcsolta a tévét és mély álomba merült.

Kb. így teltek Fogel utolsó hónapjai.

Szivar

A bácsi későn kelt, körülményesen öltözködött. Bekapott valamit reggelire és beült a fotelbe. Újságot olvasott, tévét nézett vagy rádiót hallgatott. Inkább a rádiót, komolyzenét. Közben el-elaludt. Kiesett a szájából a szivarja. A háziköntöse már tele volt ilyen kiégetett lyukakkal, de szerencsére a lakás nem gyulladt meg soha.
Ibolya néni nagyon vigyázott. Miközben a konyhában tett-vett, be-be nézett az öregre. Mikor a bácsi abbahagyta a köhögcsélését, tudta, hogy jó lesz benézni, mert az öreg alszik. Elvette a szivart, eloltotta, megnézte nincs-e valami nagyobb baj.
Így teltek a napjaik 2-ig. Akkor volt az ebéd. Utána mindketten lepihentek. Kis szunyókálás. A néni rendszerint korább ébredt, elmosogatott. Utána közös tévézés lefekvésig. Sok év alatt kialakult menetrend volt ez náluk.
Havonta egyszer családi ebéd. Akkor sütött is Ibolya néni. Máskor nem. Már nem tellett az erejéből.
Azon a napon, mikor a baj történt, ugyanúgy kezdődött minden. A bácsi kiült a fotelbe, bekapcsolta a rádiót, elővette az újságokat. De nem gyújtott rá.
– Papa, ott a szivar melletted. – Mindig Ibolya néni készítette oda. Szivar, gyufa, tiszta hamutartót.
– Nem kívánom drágám – szólt a felelet. De már alig hallatszott, mert a bácsi irtózatos köhögő és fulladási rohamban tört ki. A néni hozott egy pohár vizet. A köhögés csillapodott, de a bácsi csak fulladozott tovább.
Már régen nem kapott jól levegőt, de a szivarról nem tudott lemondani. A rosszullét csak nem múlt. Orvost hívott. Az orvos szinte rá sem nézett a betegre, mentőkért telefonált. A mentők, amint kiértek lélegeztetni kezdték, így vitték le az autóhoz. A néni ott téblábolt mögöttük, kezét tördelte.
– Hová viszik? – kérdezte.
– Még nem tudjuk mámi! – szólt a mentőorvos, majd érdeklődjön. De ilyen állapotban úgysem látogatható!
Akkor látta utoljára. Nem ebédelt, be se fejezte a főzést. Délután csak tett-vett a lakásban. Közben kiderítette, hova vitték az öreget. Mondta a kezelőorvos, nem látogatható, lélegeztetőgépen van. Nem tudni meddig. Majd érdeklődjön.
Átment volna a szomszédokhoz, de nem akart vaklármát csapni. Lányának telefonált, az egy darabig vigasztalgatta. Holnap délután felugrok Mama. – mondta. Ma nem tudok, zűrös napom van.
A tévét be se kapcsolta este. Lefeküdt az ágyba és forgolódott. Szokásától eltérően bevett egy altatót. Épp álomba szenderült volna, mikor csengett a telefon.
Nem is pontosan értette, amit a vonal tulsó végén a hölgy hivatalos hangon mondott. Ennyi maradt meg benne: “1/2 11-kor elhunyt.”
– Köszönöm. – mondta gépiesen.
Éjszaka a fiatalságukról álmodott, a jegyességükről.az esküvőről. a gyerekek majd az unokák születéséről.
Másnap, hosszú évek óta először, elment a Templomba.

Matusek

17 nőt ölt meg.
Mindegyiket a kert végébe temette el.
Ebből 12 alkalmi szeretője volt. Öttel hosszabb-rövidebb ideig együtt élt. Hármat igazán szeretett.
Tettére halála után évekkel jöttek rá, egy csatornajavítás közben találták meg a testeket. Mindannyian fiatalon és egészségesen haltak meg.
A szomszédok azóta se hisznek egy szót sem a történetből.
Kedves jóhumorú embernek ismerték. Haragosa nem volt. Nem ivott, nem éjszakázott. Segítőkész volt. 35 évig dolgozott egy helyen.
Munkáját többször kitüntetéssel ismerték el.
Kolléganőinek az illendőség határain belül tette a szépet.Minthogy nőtlen volt világ életében, jó partiként tartották számon.

Kóser

Miami, 2023 május 8

Feküdt az ágyon. Rádiót hallgatott.

Reggeli, ebéd, vacsora, kacsa, ágytál. Reggel és este tolókocsiba tették és elszívhatott 2-3 cigarettát.

Éjeliszekrényén pohár víz, Nescafé, könyvek. Nem olvasta őket, minek is. Pedig volt szemüvege. Másoknak az se volt.

A kórteremben 6 ágy. Néha hoztak, néha elvittek valakit. A szomszédjával esetleg pár szót váltott, ha olyan volt a kedve. Változtak a szereplők. Csak a Doktor Úr meg a nővérkék voltak állandóak.

Imakönyve a párna alatt, ritkán vette elő. Akkor is inkább csak beleolvasott, mint imádkozott volna.

Ahhoz nem kellett szemüveg. Nagybetűs. Mint az ÉLET.

Egyszer-egyszer megkért valakit, hogy szedje elő a szekrényből a laptopját. Írt egy-egy rövid írást, beleolvasott a blogokba.

Politika, gazdasági élet. Ezek neki már olyan távol voltak.

Feküdt az ágyon, várta a reggelit. Mindig korábban ébredt. Reggeli után jön a gyógytornász. Majd elküldi valamilyen indokkal. Mindig elküldi, de mindig másnap újra jön. Munkaköri kötelesség. Meg jószívű, kissé naív lánykának látszik. Csinos is.

Feküdt az ágyon. Rádiót hallgatott. 27 hónapja. Még számon tartotta az idő múlását. Még írt egy-egy posztot. Egyre ritkábban. Miről beszéltek a Rádióban nem tudja, mindegy csak recsegjen. Néha Mozartot hallgatott.

Feküdt az ágyon, a reggelit várta.

Kóser reggeli.

Kóser ebéd, kóser vacsora, kóser vizelet, kóser ürülék, kóser bugyi a gyógytornászlány kóser fenekén.