Amikor én még kissrác voltam

Villamos járt a Rákóczi úton, átadták az Erzsébet-hidat, állítólag besúgók ültek a templomokban, hogy feljegyezzék ki jár oda, sok szülő nem merte beiratni a gyerekeit hittanra. 2-3-4 gyerek is volt egy családban és a legtöbbnek csak egy apukája és anyukája volt. A kisgyerekeknek elmagyarázták, hogy sok hazugságot tanítanak az iskolában csak erről nem szabad beszélni. Nem szabadott szidni a “rendszert”, a kommunistákat, a Szovjetuniót és Kádárt. Rákosit már halkan lehetett. Nehéz, egyeseknek lehetetlen volt útlevelet kapni, nem volt Nescafé, banán, gyümölcsjoghurt, vasárnap még kenyér se A Népstadionban rendszeresen teltház volt, a színházakba nem lehetett jegyet kapni mert felvásárolták a szocialista brigádok. Rendszeresen ülésezett az üzemi háromszög, pontosan jártak az utcai órák, éveket kellett várni telefonra, lakás- és gépkocsi-kiutalásra, a társbérlő halálára. Dallamosak voltak a táncdalok. nem volt miniszoknya, a fiatalok nem tegezhették a felnőtteket. az iskolákban nem szabadott a diákoknak dohányozni. Nem volt papírzsebkendő, a Párt megszabta, hogy mi a helyes a művészetben, irodalomban, zenében, stb . . . Az iskolai ünnepségeken mozgalmi dalokat énekeltünk, köztük a Szovjetúnió és Franciaország himnuszát. Leányok és férjezetlen nők csak ritkán szültek gyermeket, házasságkötés előtt csak nagyon ritkán költöztek össze a párok. A legjobb autó a Moszkvics és a Volga volt A magyar válogatott könnyeden bejutott a világbajnokságra, Londonban Albert gólkirály volt. Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Amikor én még kissrác voltam nem ez volt a kedvenc slágerem, mert ez későbbi.