Zsigovits kikerekezett a térre. Négy keréken. Az ismert közlekedési eszközt saját két kezével hajtotta. Erőltetett menetben jó fél óráig tartott, amíg a Teleki térről a Zsinagóga elé ért.
Tavasszal és ősszel később indult. De nyáron, ha jó idő volt már 8-kor. Mire odaért, már ott voltak a turisták a gyönyörű 19. századi Dohány utcai Zsinagóga előtt.
Kiválasztott egy központi helyett a buszok megállóhelye és a Templom főbejárata között. Kalapját szerényen az ölébe helyezte.
Bele-bele dobáltak a turisták egy egy pénz darabot, nagy néha papírpénzt. Forintot, dollárt, eurót, de sok másfajta pénzt is a világ minden tájáról. Legjobban a forintnak örült. Annak a felváltásával nem kellett bajlódni.
A kalapból a pénzt időnként a zsebébe tette. Nem kell hogy lássák az újonnan jöttek, hogy mennyit szedett össze addig.
Estére holt fáradtan ért haza. De nem állta meg, hogy még aznap ne vegye számba a napi bevételt. Kívülről fújta az összes árfolyamot. Rubel, ausztrál dollár, mindegyiket. Szorzott, osztott, összeadott. Kockás papíron számolt.
20 %-ot hagyott meg magának a többit az asszonynak adta. Ebből éltek.
Egyik este egy különös pénzdarabot talált. Észre se vette napközben. forgatta, izlelgette az érmét. Először egy sas tünt a szemébe, a másik oldalon egy egyes szám. Kicsit már rosszul látott. Felvette a szemüvegét: Most már világosan látta. Az egyik csavaros eszű turista egy 1 birodalmi márkást ajándékozott neki.
Nem sokat gondolkozott. Külön rakta az érmét, kiszámolta az aznapi bevételt. Egész jó nap volt – mondta az asszonynak.
Megvacsorázott és lefeküdt.
Gyorsan mély álomba merült. Mindig jó alvó volt.
